A Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet által kiírt pályázatát sikeresen elnyerve a XV. kerületi Fejlesztő Gondozó Központba (FENO) járó súlyosan, halmozottan fogyatékosok szülei és a XV. kerületi Idősek klubjaiba járó idősek közös programokon vehettek részt.
A pályázat célja mindkét csoport életminőségének a javítására, az elmagányosodás érzésének a csökkentésére, a perifériára kerülés kivédésére épült. A FENO-ba járó fogyatékosok szüleinek többsége is tulajdonképpen az idősek korosztályához tartozik, de az ő emberi kapcsolataik beszűkültebbek, a társadalmi, kulturális kapcsolatairól nem is beszélve az élethelyzetükből adódóan. A programok összeállításánál nagy hangsúlyt fektettünk a bezártság, az egyedüllét, és ennek következtében kialakult sivárság érzésének csökkentésére. Fontos volt, hogy a személyek érezzék a közösséghez kapcsolódás lehetőségét.
Szerveztünk csoportos összejöveteleket, mint a „Zenés nap a FENO-ban”, ahol a nyugdíjasok a koncert után bevonták a fogyatékosokat a muzsikálásba, a „Színházi élménynap, ami nagyon különleges volt, mert egy színházban oda mehettünk be, ahová a nézők nem mehetnek, szóval benézhettünk a kulisszák mögé, vagy a „Családi húsvét”, ahol együtt kerestük meg a kertben az eldugott édességeket, de nagy vidámságot hozott a „Tavaszi családi nap a játékos vetélkedővel, ahol kihasználva a már jó időt is, bográcsban közösen főztünk, amit közösen fogyasztottunk el.
Szintén csoportos volt a dinnyési Várpark meglátogatása, ami egy egész napos kirándulást hozott egy szép környezetben, felejthetetlen élményekkel. A program végén szerveztünk egy „Projektzáró családi napot”, ahol felelevenítettük a projekt eseményeit, beszélgettünk a programokról, kinek milyen élménye volt, kinek mit adtak a programok, hogyan érezték magukat.
Voltak kisebb létszámmal megrendezett programjaink, mint a „Gyásztanácsadó” két előadása, amely nagy érdeklődést mutatott, és interaktív lett, vagy a „Bűnmegelőzési előadás”, amelyről nem lehet eleget beszélni, főleg idős embereknek. Szó volt az unokázási csalókról, a rablásról, és egyéb bűnmegelőzési lehetőségekről, de volt olyan előadás amely a segítő beszélgetést foglalta magában. Terveztünk a programban kiállítás megtekintését is, de az nem a tervezett Vasarely kiállítás megtekintése lett, az időseket érdekelte a Nemzeti Galériában éppen időszakosan megtekinthető ArtDeco kiállítás. Ezen a kiállításon nosztalgiázhattak a résztvevők, mert gyerekkoruk reklámtábláival találták szembe magukat, és ez nagy örömben nyilvánult meg. Így felmentünk a Budavári Siklóval a Budai Várba, megnéztük a kiállítást, majd a még virágzó cseresznyefákat a Tóth Árpád sétányon, végül a Ruszwurm Cukrászdában elfogyasztottunk egy kávét és egy szelet süteményt. Volt egy kötetlen programunk, egy kávézóban „csak beszélgettünk” egymással egy szelet sütemény és kávé elfogyasztása mellett.
Az elmúlt hónapok alatt új barátságok, új kapcsolatok alakultak ki. Sikerült csökkenteni az elmagányosodás érzését, amely abból látszott, hogy a részt vevők egyre várták a következő programokra a meghívót. A projektzárón határozottan kifejezték igényüket arra, hogy a FENO-ba járó fogyatékosok szülei és a nyugdíjas klubok tagjai a jövőben is folytassák ennek a közösségnek az életben tartását.
A projekt támogatói:
